Olyan korban, és olyan körülmények között élünk, amikor elhalmoznak minket mindennel, és egyre kisebb szükségét érezzük annak, hogy mi magunk készítsük el azt, amire szükségünk van. Ma sok mindent fillérekért lehet kapni, így több, régen elterjedt szabadidős tevékenység háttérbe szorult. Ezzel viszont elveszítjük azokat az egyszerű, szinte bárki számára megtanulható tevékenységeket, amikben megélhetjük az alkotás örömét.
Valamikor karácsony előtt került elém egy cikk az interneten, amely azt taglalta, hogy a kötésnek mennyire sok pozitív hatása van emberre. Nagyon megörültem a cikknek, mert épp kezdetét vette nálam az évvégi kézimunkázás. Lelkesen adtam át magam a horgolásnak, sálat készítettem az összes családtagomnak, és közben tudatosan is átéltem az alkotás összes pszichés előnyét. A cikk szerint a kötés fejleszti a motoros funkciókat, késlelteti a demenciát, jó közérzetet biztosít, igazi dopamin- és szerotoninbomba.
Meggyőződésem, hogy az ember kapcsolódásra és alkotásra lett teremtve. Akkor élhetünk egészséges, teljes életet, ha mindkettő teret kap valamilyen formában az életünkben.
Természetesen szinte mindegy, mit alkotunk. A legfontosabb, hogy eljöjjön a tevékenység közben egy olyan pont, amikor már maga a tevékenység végzése olyan jól megy, hogy magában a mozdulatokban örömet lelünk.
Én még gyerekkoromban tanultam meg kötni, így már nem emlékszem, mennyi erőfeszítést követelt a megtanulása. A 11 éves lányomnak nem kellett pár óránál több, hogy megtanuljon horgolni. Van viszont egy kedves, 60 év körüli ismerősöm, aki soha életében nem szeretett hímezni, de most úgy alakult az élete, hogy úgy döntött, megtanulja. Bevallása szerint többször kellett neki futnia, míg eljutott arra szinte, amikor már élvezetet jelentettek a mozdulatok. Ez a nehéz időszak azonban nála sem tartott sokáig: egy-két nap után már megjelent az alkotás öröme. Kellett az elején hozzá egy kis elszántság, de sokszorosan megtérült a befektetett energia.
Az elmúlt időszakban egyre fontosabbá vált számomra, hogy ne kidobjam azt, amire már nincs szükségem, hanem átalakítsam, újra hasznosítsam. Hihetetlen ötleteket lehet az interneten találni erről is. Az én idei nagy projektem a szütyők, kiskosarak horgolása régi fürdőruha anyagokból, amit a férjem nagymamája, aki fűzős volt, hagyott ránk. Így tapasztalatból is tudom, hogy egy kis kosár elkészítése felér egy energiabombával.
Bár tavasz van, közeledik a nyár, ami számomra a kertészkedés időszaka, és azt is az alkotás sajátos formájaként élem meg: összekapcsol a Teremtővel. A karantén időszakát is könnyebbé tehetjük, ha időt és teret biztosítunk magunknak arra, hogy alkossunk valami szépet, finomat vagy hasznosat!