Naptár

Március 16-án új időszámítás kezdődött számomra is, mint sokaknak. Elkezdtem kitörölni a naptáromból a következő hetek, hónapok eseményeit: munkákat, találkozókat, képzéseket, esküvőket, gyülekezeti alkalmakat, nyaralási terveket. Fizikailag könnyen ment a művelet (hála a radírozós tollaknak), de lelkileg nagyon lassan engedtem el ezeket a programokat. Szinte fizikai fájdalmat éltem át, ahogy elképzeltem, hogy nem végezhetem munkám a szokott módon, nem találkozhatok munkatársaimmal, nem ölelhetem meg idős rokonomat a születésnapján, nem örülhetek együtt barátnőmmel esküvőjén, nem mókázhatom gyerekeimmel egy fürdőben, nem adhatok át meghatódva virágcsokrot lányomnak ballagása napján, nem élhetek át vidám együttléteket barátaimmal. Helyette űr maradt a szívemben és űr maradt a naptáromban, ahogy mindannyiunk szívében és naptárában is maradtak űrök. Amellett, hogy fájdalmas volt a lemondás, ijesztő a jövő sivársága. Mivel telnek majd el az elkövetkező időszak órái, napjai?

Túl vagyunk egy hosszabb időszakon zárt ajtók mögött, és talán hasonló tapasztalatokkal gazdagodtunk, ahogy visszatekintünk az elmúlt hetekre. Várakozásinkkal ellentétben mégsem tűntek annyira unalmasnak és egyhangúnak napjaink, sikerült tartalommal megtölteni őket. Több időnk jutott olyan tevékenységekre, amik máskor elvesznek a napi rohanásban: alkalmat tudtunk szánni a pihenésre, magunkba nézésre, felhívtuk kedves barátainkat, rokonainkat, gyönyörködtünk a természet szépségében. A családdal való hosszabb együttlét lehetőséget adott mély beszélgetésekre, közös játékra, az otthon szépítésére és az asztalközösség gyakorlására – új recepteket kipróbálva. Talán arra is volt lehetőségünk rácsodálkozni, milyen mások lehetünk egy másik helyzetben. Rugalmasan és kellő nyitottsággal tudtunk alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, új tulajdonságokat fedeztünk fel magunkban, és új készségeket sajátítottunk el.

Elgondolkodtam azon, hogy szeretném-e vajon, hogy a válság után ugyanolyan zsúfolt legyen a naptáram, mint előtte? Ez egy kérdés mindannyiunk számára. A jelen időszak az önvizsgálat ideje is lehet, amiben számot vetünk életünkkel, és újradefiniáljuk a határainkat. Érdemes lehet megvizsgálni, hogy tevékenységeink közül melyek azok az elfoglaltságok, amelyeket csak mások kedvéért teszünk, nem érezzük őket sajátunknak; melyek azok, amik nem építenek, hanem elveszik az energiáinkat. Most tényleg lehet majd tiszta lappal indítani, elvethetjük a romboló és felesleges dolgokat, elég csak azt visszaengedni az életünkbe, a naptárunkba, ami igazán fontos és értékes. Igyekezzünk időt hagyni olyan tevékenységekre, amikben tudunk fejlődni, tanulni magunkról valami újat, és amik által többet tudunk tenni a testi-lelki egészségünkért! Talán szeretnénk a jövőben olyan dolgokat felvállalni, amik mások életét is megjobbítják, illetve bátorító és motiváló emberekkel körülvenni magunkat, akik mellett önmagunk lehetünk, és akik felemelnek minket.

Számunkra fontos értékek számbavétele mellett kérhetünk tanácsot barátainktól, ismerőseinktől, segítőkről vagy keresztényként Istentől is.

 „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” Zsolt 90,12