Új év. Annyira természetes, hogy az ember életének mérföldköveinél megáll, visszatekint, körülnéz és előretekint. Álljunk meg mi is 1 gondolatra!
Tekintsünk vissza! Nehéz év, bizonytalanság, csalódások, bezártság, veszteségek, gyász – ez jut eszünkbe először és minden hír erről szól. De csak ennyi lett volna? Csak szenvedés? Csak veszteség? Csak küzdelem? Nem, maradjunk önmagunkkal szemben is hitelesek! Voltak eredmények, áldások, megnyert csaták, sikerek, megnyugvások, sikeres megküzdések is. Ez a teljes kép! Tovább menni, csak hiteles múlt kiértékeléssel érdemes. Se a „csak rossz” nem igaz, se a „csak jó” nem igaz. Ennek a kettősségnek a felvállalása ellazít, mert nem kell hazudnunk magunknak, nem kell megjátszanunk se a hős darabját se a mártírét. Önmagunkkal őszintének lenni pedig felszabadító.
Aztán nézzünk körül! Mi és ki az, akivel meg kéne békélnem, újat kéne kezdenem? Kit vagy mit kéne elengednem és ezzel leoldozni saját bilincseimet? Sőt mi több, ha már magunkba tekintés, akkor milyen gondolatok és viszonyulások azok melyek éltetnek és melyek azok, amelyek visszahúznak? Mennyire élem meg életemet, vagy csak űznek saját elvárásaim? Merek élni? Merek jelen lenni? Merek kapcsolataimban sebezhetővé válni és önmagamat felvállalni? Mit jelent önmagam felvállalása? Az, hogy be merem vallani elsősorban önmagamnak, hogy van bennem érték és erő és ugyanakkor van bennem hiányosság és önzés is. Ha ezt megtesszük, akkor nem kell játszanunk a színdarabot, melyben tökéletesek vagyunk, s nem kell játszanunk a szerepet, melyben önpusztító csődök vagyunk! Lehetünk önmagunk, személyiségünk kincseivel és hiányosságaival! Ez pedig megnyugvást adó!
Végül pedig tekintsünk előre! Múltunk jóval és küzdelmekkel ötvözött, jelenünkben szintén mind az érték, mind a hiányosságok jelen vannak, na és a jövő? Pont a hiteles önvizsgálat miatt mondhatjuk, hogy bár jönni fognak a küzdelmek, mert jönni fognak, mégis lesz erőm megküzdeni velük, mint ahogy a múltban is megküzdöttem. S reménykedhetem a csodákban, az áldásokban is, mert múltamból tudom, hogy ez is a valóság része! Pont a hiteles önvizsgálat, mely elfogadja saját hiányosságait és korlátait, ez hiteti el velünk igazán, hogy értékesek vagyunk, hogy megküzdésre képesek vagyunk! A tökéletlenség elfogadása szabaddá tesz az életünk és kapcsolataink megélésére! Tökéletlen múlt, tökéletlen én, tökéletlen kapcsolatok, tökéletlen jövő – Na és? De legalább van! Van múltunk, van jelenünk, vannak kapcsolataink, van jövőnk! Érdemes lenni megélni ezeket úgy ahogy vannak, úgy, akik vagyunk, mert ebben a játszmanélküliségben kezdődik el igazán a változás, az élet, a belső szabadság!
Azoknak pedig, akik a hit szemszögéből nézik az év lezárását és kezdetét, hagy idézzem Brennan Manninget: „Isten nem csak úgy szeret engem, mint amilyen vagyok, hanem olyannak is ismer, amilyen vagyok. Éppen ezért, nincs szükségem lelki sminkre ahhoz, hogy megjelenhessek előtte. Elfogadhatom, tehetetlenségemet és szükségeimet.” Ha pedig Isten smink nélkül szeret, kísér, erősít bennünket, akkor mi akadálya annak, hogy nyugodtan nézzünk vissza a múltba, nyugodtan nézzünk körül a jelenben és reménykedve nézzünk a jövőbe? Ő, a Mindenség Ura, teljes valóságunkban mondja: Veled vagyok!
Tapolyai Emőke