„Az embernek, aki egy zenekart akar vezényelni, hátat kell fordítania a tömegnek.” (Max Lucado)

A mai társadalomban kihalófélben van az önvédelem. Ez kapcsolati és egyéni szinten is gondokat okozhat. Segítünk a vezetőknek felvállalni önmagukat, kijelölni a jó határokat és hátat fordítani a megszokottnak, a közvéleménynek. Segítünk kialakítani az egészséges önvédelmet és önérvényesítést, tiszteletet igényelve ezáltal önmaguknak és megadva azt másoknak.

„Nem buktam el, csak találtam tízezer utat, ami nem járható.” (Thomas Edison)

A folyamatos terhelés és stressz következtében a vezetők gyakran fizikai és érzelmi kimerülésre, motivációvesztésre panaszkodnak. Az emocionális kimerülés egyik figyelemfelkeltő következménye az egészség romlása, a memória zavara, a figyelem időtartalmának rövidülése és a csökkenő szakmai sikerélmény.

Segítünk a vezetőknek megelőzni a kiégést, és megtalálni az utat a burnout antitéziséhez, melyre leginkább jellemző a bevonódás (engagement), az energikus gondolkodás és a hatékonyság. Bár a kiégéshez vezető úton is születtek eredmények, az igazi, élményszerű alkotás kezdete, hogy a vezető ráleljen az önmagát is szem előtt tartó útra.

„Tűzz magad elé egy jellemet és mintaképet, és tartsd magad hozzá, akár egyedül vagy, akár az emberek között.” (Epiktétosz)

Ismerni és fejleszteni önmagunkat egyenlő az élet igenlésével.

Gyakran egy kreatív kezdeményezésre épülő racionális vállalkozás is kudarcba fullad, látszólag érthetetlen okok miatt. A szakmai szempontból kifogástalan terv nem elég a cél eléréséhez, ha a mögötte álló ember nem bír elég önismerettel, egészséges határokkal, önvédelemmel és határozott önérvényesítéssel.

Segítünk tükröt tartani a vezetőknek, hogy felismerjék azokat az akadályokat, amelyek láthatatlan buktatóként hátráltatják szakmai sikereiket. Támogatom őket abban, hogy egy egészséges viszonyrendszer kialakításával vállalkozásaik hatékonyabbak és fejlődőképesebbek legyenek.

„Nem építhetsz jellemet könyvek olvasásával. Jellemet konfliktusból építesz.” (Leonard Ravenhill)

Könnyű szépíteni az igazságot az életünkről, a döntéseinkről és a kapcsolatainkról, de őszintének lenni hatalmas kihívás, főleg, amikor a vezető mögött számos ember, számtalan projekt, hatalmas összegek, határidők és elvárások tornyosulnak. A konfliktusok kezelésében meghatározó a hatalomhoz, a problémához, a válsághoz való viszonyunk. Tisztában kell lennünk a konfliktuskezelési technikákkal és a problémák utóéletével.

Célunk, hogy segítsünk a vezetőknek megismerni saját konfliktuskezelési forgatókönyvüket, hogy megtanulhassák nyíltan és tisztelettel kezelni az ellentéteiket – mert minden konfliktus egyben egy fejlődési lehetőség is.

„Ahol a képességeim véget érnek, ott kezdődnek a csodák.” (Tapolyai Emőke)

Engedjük egy kicsit lazábbra! Különbség van a kiválóságra való törekvés és a tökéletességért folytatott küzdelem között. Míg az első egy elérhető, örömteli és egészséges erőfeszítés, addig a másik egy lehetetlen, frusztráló és neurotikus harc.

A „belsőnk szellőztetése” néha elegendő ahhoz, hogy rájöjjünk, hogyan is látjuk önmagunkat. Milyen lépések, cselekedetek, stratégiák állnak rendelkezésünkre, hogy teljességében élhessük meg a munkánkat, a kapcsolatainkat ahelyett, hogy a tökéletességért folyó harcban ön- és kapcsolatpusztító életet élnénk.

Segítünk a vezetőknek felismerni a különbséget a hiábavaló, görcsös küzdelem és a kiválóság utáni törekvés között, hogy ne szolgái legyenek a munkájuknak, hanem saját álmaik beteljesítői.

„Embernek lenni emberek közt, Mi nem tudunk csak, emberek?” (Sík Sándor)

A vezetők egyik legnagyobb kihívását azok a kollégák jelentik, akiknek a személyisége, a munkastílusa vagy a kapcsolati hozzáállása nemcsak eltér, hanem ütközik az övékkel. Az ilyen beosztottak kezelését elsajátítani nem csupán munkahelyi szinten fontos, de emberi létszükséglet is, hisz időnk legnagyobb részét kollégáink között töltjük, s velük kell megvalósítani a terveinket, a céljainkat. Ráadásul a munkában fel nem oldott feszültségek gyakran megterhelik saját és családunk életét.

Segítünk a vezetőknek, hogy megérthessék és kezelni tudják a nehéz embereket, hogy képesek legyenek következetesen viszonyulni hozzájuk és együttműködni velük, megőrizve eközben saját emberi méltóságukat és megadva azt másoknak. Ez egy kiemelkedő erőpróba, de aki ebben sikeres, az a legnagyobb vezető.

„Aki megértette a valóságot, nem lázad ellene, hanem élvezi..” (Albert Camus)

A stresszel szemben erősen ellenálló emberek motiválnak másokat, mert a nehézségeik, küzdelmeik, sőt traumáik ellenére is szárnyalnak, fejlődnek. A legellenállóbb emberek nem csak túlélik küzdelmeiket, hanem keresik az egészséges küzdelmeket, mert tudják, hogy fejlődni csak kihívások árán lehet, tudják, hogy az, aki nem feszegeti saját határait, az saját fejlődésének sorompóit alapozza meg.  Ezek az emberek nem veszélykeresők, nem értelmetlen kockázatvállalók, hanem tudják, hogy a hibák, a kudarcok nem végpontja fejlődésüknek, hanem egy állomás a fejlődés útján. Nem szégyenkeznek kudarcaik láttán, hanem méltósággal és kíváncsisággal tanulmányozzák azokat, hogy még hatékonyabban küzdhessenek, fejlődhessenek, alkothassanak. Bár az erősen ellenálló emberek is szoronganak, és vannak kételyeik, de ők megtanulták, hogy miként győzzék le belső harcaikat és miként fordítsák a küzdelem energiáit alkotó erőbe.

Célunk, hogy segítsünk a vezetőknek megismerni saját rezilienciájukat, érzelmi viszonyulásaikat, gondolati csapdáikat, és megtanítsam őket olyan alap megküzdési stratégiákra, melyek által képesek lesznek a negatív eseményeket kihívásként kezelni, ahol megerősödhetnek belső harcaikban, megelőzhetik a kiégést, és kibontakozhatnak egyéni kompetenciáikban; mert, ha megértjük küzdelmeink valóságát akkor valóságunkat még élvezhetjük is, mint a fejlődéshez és az alkotáshoz vezető utunkat.

… mert az ember a kulcs a szárnyaláshoz 

“Az igazi szabadság az automatikus reakciók levetkőzéséből fakad.”  (Paul Tournier)

Míg a tudomány eddig soha nem látott sebességgel fejlődik és a nyugati ember életszínvonala folyamatosan növekszik, századunk nyugati világának kórképe mégis az érzelmi kiszolgáltatottság, a bizonytalanság. A világ legnagyobb egyetemei és cégei felvételeiknél különös odafigyeléssel vizsgálják  az IQ szint mellett az EQ versenyképességét is. Az érzelmi intelligenciára két dimenzióban van szükségünk: saját érzelmeinkhez való viszonyulásunkban és mások érzelmeinek megértésében. A magas érzelmi intelligenciájú emberek felismerik és képesek megkülönböztetni saját érzelmeiket, értik belső motivációikat, célkitűzéseiket, szándékaikat, válaszaikat és képesek azokat pozitív irányba befolyásolni. Ugyanakkor, felismerik és értik más emberek érzelmeit, és ezzel az érzelmi információval összhangban irányítják gondolkodásukat és viselkedésüket. Azt a közösséget, ahol az emberek fejlesztik saját érzelmi intelligenciájukat, stabilabb érzelmi háttér, kisebb fluktuáció és rugalmasabb gondolkodás jellemzi.

Segítünk a vezetőknek felismerni és megérteni saját érzelmeiket, hogy belső motivációikban, célkitűzéseikben, vagy akár a stresszhez való viszonyulásaikban is automatizmusoktól szabadon, meggyőződéseikben stabilan állhassanak, önmagukat hitelesen felvállalva. 

Segítünk a vezetőknek meghallani és megérteni mások érzelmi válaszait, hogy képesek legyenek kezelni emberi konfliktusaikat, hogy képesek legyenek másokat érzelmileg is motiválni és felismerni a lehetőségeket az emberi együttműködésben. 

…mert az ember a kulcs az érzelmi egyensúlyhoz