Felelősségünk-e valóban ennyire vigyázni egymásra? Nem lehetne, hogy mindenki a saját nagyiját tartsa otthon aztán ennyi? Egyáltalán miért aggódunk ennyire? Nem arról szólt-e az elmúlt évtizedek globális fejlődése, hogy mindenki a maga hasznát keresi? Mi történt, hogy most hirtelen mindenki mindenkinek fontos lett? Miért fáj, amikor látjuk a napi 700 feletti elhunytak számát Olaszországban, Spanyolországban? Miért is? Mert ez az az egyetemes emberi életszeretet, ami kinyúl az fuldoklóért, ez az együttérzés, ami felhúzza a lentről kapaszkodót és ez az ember, aki saját életét mások életével összhangban éli legszívesebben. Társas lények vagyunk, kapcsolatra lettünk teremtve, s a kapcsolatoknak az áldozat is szerves része, nem csak a nyereség.
Kodály a tiszta éneklésről szóló írásában azt mondja, hogy „Nem tud tisztán énekelni, aki mindig csak egy szólamban énekel. Az egyszólamú tiszta éneket is csak kétszólamú énekben lehet egészen megtanulni. A két szólam egymást igazítja, egyensúlyozza.” Micsoda igazság, nem csak zenei, hanem lélektani igazság is! Az elmúlt évtizedek kultúr-törvénye volt az egyén felemelése, önmagunk megtalálása, a bakancslista kipipálása, az ego trónra emelése. Természetessé vált az én, s homályosodott a mi. Pedig nem tud tisztán énekelni, aki mindig csak egy szólamban énekel. Nem, mert nincsen másik hang, mely kiigazítsa, tükröt tartson elé, alázatra intse. Nincsen mellette másik hang, mely bátorítsa, felemelje, motiválja. Csak ő van egyedül egojával, önmagát kényszerítve arra, hogy bebizonyítsa magának, hogy úgy jó, ahogy ő gondolja, hogy úgy jó, ahogy ő intézi, hogy nincs szüksége senkire, mert egoja tisztán énekel.
Kodály szerint az egyszólamú tiszta éneket is csak kétszólamú énekben lehet egészen megtanulni. A két szólam egymást igazítja, egyensúlyozza. Jó, hogy olyan sokan elkezdtünk több szólamban énekelni. S mintha egyre tisztább lenne kórusunk hangja. Hallani, ahogy a szólamok zengik, maradj otthon, vigyázz a másikra, állj messzebb, légy felelősség teljes! Hallani ahogy a szólamok bátorítják egymást, kitartás, hálásak vagyunk nektek, veletek vagyunk, imádkozunk értetek! Hallani, ahogy tisztul a hangunk, miszerint minden emberi élet érték, most tedd félre a vitákat, tedd félre nézeteltéréseidet, csak énekelj, együtt, összhangban, hogy mind tisztán tudjunk énekelni! Lehet még tisztán zengő ez a kórusmű! Kitartás kérdése, összetartás kérdése, no meg a közös éneklésé! Koncertre fel hát!
(Kodály: Énekeljünk tisztán.Előszó.1941.)